Nemcsak a könyveket, de a verseket is nagyon szeretem. Mivel ma pedig a magyar költészet napját ünnepeljük, ebből az alkalomból egyik nagy kedvenc költőm tavaszi versét hoztam nektek. Nektek ki a kedvencetek? 

 

Tóth Árpád: A tavaszi sugár

 

A tavaszi sugár arany burokbafonta,

A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető 

Selyemgubóiból zománcos fényű pompa,

Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő. 

 

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén, 

A park-őrző, borús csillámú rácsvasak

Festékes könnye folyt,sírtak, mert fémük éjén, 

Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

 

Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal, 

Mellettem elsuhant, illatja megcsapott, 

Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,

Eltűnt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott.

 

 

 

Megosztás a facebookon